A telivér szó az angol nyelvből származik. A "thoroughbred" kifejezés nagyjából annyit jelent, mint "teljesen kitenyésztett". Ezt az elnevezést ezért csupán azokra a lófajtákra lehet alkalmazni, amelyeket már rendkívűl hosszú ideje csak egyazon fajtán belül tenyésztettek. A telivérek tenyésztőinek az volt a céljuk, hogy rendkívül gyors lovakat kapjanak. 
A legősibb telivérfajta az arab telivér (szokás arabsnak is nevezni). Tenésztésük a Kr. u. 7. századig nyúlik vissza. Azt, hogy ez a gyönyörű fajta megszülethetett, nem kis mértékben a vallásalapító Mohamed prófétának köszönhetjük. Mohamed tevén harcoló katonáit ugyanis többször legyőzték az ellenfél lovasai. A próféta 625 táján elrendelte, hogy harcosai kezdjenek hozzá egy gyors, fordulékony és kitartó lófajta kitenyésztéséhez. Napjainkban az arab telivér az okossága, kitartása és természetesen a szépsége folytán az egyik legkedveltebb, hobbiból tartott ló, amely rendkívűl érzékeny, ezért kezdő lovasoknak nem ajánlható.
A másik, legjelentősebb telivérfajta az angol telivér. Angliában már évszázadokkal ezelőtt is rendeztek óriási népszerűségnek örvendő lóversenyeket. A tenésztők a 18. századtól kezdve egyre inkább csak a lóversenyeken kitűnt állatokat engedték fedeztetni, és fedezőménként mind gyakrabban a gyorsabb keleti lófajok - az arab, a berber, a török - ménjeit alkalmazták. Az angol telivérek első tenyésztési kézikönyve, a General Studbook 1793-ban jelent meg. A könyvben felsorolt 5500 ló kivétel nélkül 237 kanca és 169 csődör leszármazottja volt. Mivel ettől kezdve nem engedték meg az idegen lovak pároztatását, így valamennyi, ma élő angol telivér tőlük származik. Számuk ma körülbelül 650 000 lehet.
Az angol telivérek is csodaszép állatok, és számos más lófajta kinemesítésében is részt vettek. A tornákon is megállják a helyüket, ám megülésükhöz igen nagy tapasztalatra van szükség.